Itt megtalálod a Megoldásod érettségire

Magyar tételek

Magyar tételek

Petőfi Sándor ars poeticája

2020. március 25. - Studium Projekt

Töri esszéíró felkészítő közép és emelt szinten

 

JELENTKEZZ ITT: https://forms.gle/Re6jLPrJkbQ7DpMp9

RÉSZLETEK: https://www.facebook.com/events/674125713790679/

  • 22 Tipp segítségével bemutatjuk, hogyan kell esszét írni
  • 5-6 konkrét példán keresztül meg is mutatjuk az esszéírás menetét


Petőfi élete:

  • 1823–1849 (26 év)
  • Kiskőrösön született; (1823. jan. 1-jén)
  • Apja: Petrovics István; anyja: Hrúz Mária
  • Iskolái: Kecskemét, Sárszentlőrinc, Aszód, Selmecbánya, Pápa
  • február --> Pesti Magyar Színház
  • szeptember --> katona: Graz, Zágráb, Károlyváros, Sopron
  • szept. --> leszerelik, vándorszínész a Dunántúlon
  • május 22. --> Athenaeum; 1. verse: Borozó
  • 1842-43 --> vándorszínész
  • 1846; Tízek Társasága
  • Arany János barátja lesz
  • szept. 8. --> felesége: Szendrey Júlia
  • márc. 15. a forradalom legnagyobb alakja
  • okt. – 1849. júl. Bem József seregében szolgál
  • júl. 31. --> Segesvár, menekülés; Fehéregyháza

Petőfi az egyik leghíresebb, legelismertebb költőnk. Ő volt az első, aki megélt az írásból. Híres volt szókimondásáról, mindig kifejtette véleményét. Egész életében a népet akarta szolgálni, ezt bizonyítja az 1848. március 15-i fellépése is, illetve részvétele a szabadságharcban. Műveiben hangot adott annak, hogy a költők mennyire fontos mozgatórugói lehetnek a fejlődésnek, ha betöltik az Istentől kapott prófétai, apostoli szerepet.

Ars poétikus versei közül hármat emelnék ki.

Ars poetica: olyan műalkotás, amelyben a költő a költészethez fűződő viszonyáról, az irodalom és művészet feladatáról vall.         

 

A természet vadvirága

Dardanus-féle kritikusaimhoz

1.
Mit ugattok, mit haraptok
Engemet, hitvány ebek!
Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.
Nyirbáljatok üvegházak
Satnya sarjadékain;
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.

3.
Nem virítok számotokra,
Árva finnyás kóficok!
Kiknek gyönge, kényes, romlott
Gyomra mindjárt háborog;
Van azért, ki ép izléssel
Üdvezelve jön elém.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.

 

2.
Nem verték belém tanítók
Bottal a költészetet,
Iskolai szabályoknak
Lelkem sosem engedett.
Támaszkodjék szabályokra,
Ki szabadban félve mén
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.

 

4.
Hát azért nekem örökre
Szépen békét hagyjatok;
Ugysem sok gyümölcsü munka:
Falra borsót hánynotok.
S kedvetek ha jön kötődni,
Ugy kapkodjatok felém:
A természetnek tövíses
Vadvirága vagyok én.

(Pest, 1844. december.)

 

 Korai költészetének első ars poetica verse; a helység kalapácsa bírálatára válasz.

  • A cím: refrén; ezzel önmagát jellemzi; metafora
  • műfajra nem jellemző, erőteljes érzelmi töltés, a harag, az indulat
  • nem valódi ars poetica: lírai röpirat-válasz a költészetét támadó kritikusainak
  • Nemcsak tiltakozik, vitázik, de elutasít mindenfajta hagyományos esztétikát is,
  • Mindenek fölé helyezi a természetes szépséget, a művészi adottságot, tehetséget,
  • Az indulatosság, düh figyelmeztet arra, hogy a költő művészeteszménye még kialakulatlan
  • életszerű, természetes költészet eszményét állítja szembe élettelen, mesterkélt irodalmisággal
  • magát szabadnak, önállónak írja
  • ellentét: üvegház-természet

 Dalaim

1.
Elmerengek gondolkodva gyakran,
S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
Átröpűlök hosszában hazámon,
Át a földön, az egész világon.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Holdsugári ábrándos lelkemnek.

4.
Szeret a lyány? iszom örömemben,
Nem szeret? kell inni keservemben.
S hol pohár és a pohárban bor van,
Tarka jókedv születik meg ottan.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Szivárványi mámoros lelkemnek.

2.
A helyett, hogy ábrándoknak élek,
Tán jobb volna élnem a jövőnek,
S gondoskodnom... eh, mért gondoskodnám?
Jó az isten, majd gondot visel rám.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Pillangói könnyelmű lelkemnek.

5.
Oh de míg a pohár van kezemben,
Nemzeteknek keze van bilincsen,
S amilyen víg a pohár csengése,
Olyan bús a rabbilincs csörgése.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Fellegei bánatos lelkemnek.

3.
Ha szép lyánnyal van találkozásom,
Gondomat még mélyebb sírba ásom,
S mélyen nézek a szép lyány szemébe,
Mint a csillag csendes tó vizébe.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Vadrózsái szerelmes lelkemnek.

6.
De mit tűr a szolgaságnak népe?
Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Arra vár, hogy isten kegyelméből
Azt a rozsda rágja le kezéről?
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Villámlási haragos lelkemnek!

(Pest, 1846. április 24–30.)

 

 Ez sem hagyományos ars poetica.

  • A cím a verseire utal. A szó minden versszak végén megjelenik.
  • Nem eszményeit, alkotói céljait fogalmazza meg, hanem felsorolja verstípusait, és hogy melyiknek, milyen a lelki háttere, tehát lehet következtetni a művek mögötti esztétikai értékrendre, programra.
  • A típusok egy romantikus művészi programot igazolnak: a költészet nem csupán természet adta tehetség eredménye, meghatározó szerepe a teremtő képzeletnek van.
  • Az egyéniség előtérbe kerül, az egyén szerepét hangsúlyozza
  • metafora: holdsugár = költemények, pillangó = költemények
  • Versszakok végén refrénszerű sorok
  • Költői kérdések
  • rabláncot nem rágja le a rozsda, azt le kell tépni → rejtetten érezhető forradalmi vágy
  • a vers során a költő sokszínűségét ismerhetjük meg

A XIX. század költői

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

(Pest, 1847. január.)

 

 A versben megfogalmazott gondolatok, célok, más költőkhöz szóló üzenetek is.

  • Mózes-párhuzam; költők is Isten küldöttei
  • költő --> próféta; vezetői szerep
  • a költő feladata részt venni a világ átalakításában, nemes célokban
  • néphez és a népért szól
  • „szent fa” --> csak arra érdemes költő érintheti
  • elutasítja a hivatalos irodalom képviselőjének megalkuvó magatartását és az
  • egyéni érdekek hangoztatását; elítéli a csak önmagukról író én-költőket.
  • Semmi fizetséget sem várhatnak a költők, csak annyit, hogy nyugodtan mennek a halálba, azzal a tudattal, hogy megtették, amit meg tudtak tenni az utódokért.

 Az apostol (1848)

  • Főhős: Szilveszter
  • szülei egy gazdag család hintójába tették, mikor megszületett
  • ők a kocsisnak adták, aki letette a kocsma elé
  • egy öreg tolvaj akadt rá, hazavitte, szomszédasszonyával nevelte fel
  • 4 év múlva ügyes tolvaj lett; az öreg meghalt, a szomszédasszony kiadta útját
  • egy öreg banyához került, koldulnia kellett, a kutya volt a legjobb barátja (2évig).
  • egy öregúr magához vette, normálisan eltartották, egy gonosz úrfit kellett szolgálnia
  • tanult az úrfi könyveiből; 16 évesen elment, a nevelő utána ment és sok pénzt adott neki
  • iskolába ment, ahol jól tanult, kitűnt, ezért nem szerették.
  • meghívták egy faluba, hogy legyen jegyző
  • szerették, tisztelték őt, igazat beszélt, de a pap és a földesúr a népet ellene lázította
  • kapcsolata lett a kastély kisasszonyával, de el kellett mennie, a nőtől gyűrűt kapott.
  • fővárosba ment, bérelt egy padlásszobát, a nő utána ment, boldogan éltek
  • elkezdett írni, de a cenzúra miatt másolásból élt
  • született két gyereke, egyik éhen halt, eladta a gyűrűt, hogy el tudják temetni
  • talált egy földalatti nyomdát, így ki tudta adni a könyveit, amit sokan megvettek
  • a hatalom emberei rájönnek, hogy ki a szerző, emiatt bebörtönözik őt 10 évre.
  • mikor kiszabadult és hazament, felesége már meghalt, a fiáról nem tudtak semmit
  • rálőtt a királyra, kudarcos merénylet, lefejezik érte
  • a kivégzéskor megalázta a tömeg (mint Krisztust)

 Párhuzam Petőfi és Szilveszter élete között:

1848-ban, 3 hónappal a márciusi forradalom után képviselőnek jelölteti magát Szabadszálláson, azonban a nép nem választja meg, kiűzik Szabadszállásról, menekülnie kell. Ennek a hatására írta meg az Apostolt. Szilvesztert is elűzi a nép, amikor jegyző volt. Az a nép, akit szeretett, akiknek segített. Mindkettejüknek fontos volt a nép boldogsága, békéje, a nép szolgálatában éltek, jó lelkületű emberek voltak, akikben jó szándék és segítőkészség lakozott. Mégis, csalódniuk kellett az emberekben.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartetelek5.blog.hu/api/trackback/id/tr115557518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása